Június 26.
Most jött el a nap, amikor sor kerül életem
első randijára. Természetesen teljesen ideges vagyok, Barbi pedig csak azt
tudja mondani, hogy ez milyen romantikus. Luke pontban tízkor ott állt a ház
előtt. Mivel nem vacsora, meg ilyesmi lesz, egy fekete, A-vonalú szoknyát,
fehér topot, fekete magas sarkút vettem fel. Természetesen vittem magammal a conversemet,
a bőrdzsekim, napszemüveget és egy fekete táskát. Amikor kiléptem és Luke
meglátott, hirtelen ledermedt. A szívbajt hozta rám, rögtön arra gondoltam,
hogy nem tetszik neki az outfitem, de végül megszólalt:
- Te vagy a világon a leggyönyörűbb lány – közölte a szokásos lazaságával, mire
én konkrétan rákvörös lettem. Hihetetlenül udvarias volt, kinyitotta nekem a
kocsi ajtaját, be is csukta utánam, csak ezek után ült be ő is.
- Ugye hoztál magaddal másik cipőt?
- Természetesen hoztam a converset. Miért?
- Az meglepetés – mondta. Az utat végig dumáltuk, mindenféléről volt szó, de azt kell, mondjam, láttam már biztonságosabban vezető embert is. Pont a tengerben gyönyörködtem, amikor hirtelen megálltunk. Luke tényleg tudja minden gondolatom.
- Megjöttünk hercegnőm.
- Mondtam, hogy nem vagyok hercegnő.
- Nekem az vagy. Tudom, hogy fura a helyszín, de nem csak sétálgatni fogunk, mint a romantikus filmekben. És ha rám hallgatsz, még a homok előtt átveszed a cipődet – aha, hát eredetileg én is így gondoltam, de út közben zseniális ötletem támadt.
- Vagy mezítláb leszek – elkezdtem leszedni a magas sarkút, majd elgondolkodtam, mit kezdjek vele. Végül egyszerűen eltettem a táskámba. Már indultam volna a partra, amikor Luke szólt, hogy még a csomagtartóban hagyott valami fontosat. Tehát visszamentünk. Az a bizonyos „dolog” egy piknikkosár volt. Tulajdonképpen meglepődtem, mert amikor azt mondta, hogy „nem csak sétálgatni fogunk, mint a romantikus filmekben” azt hittem, hogy a piknikezés kiesett, de azért boldog voltam. Miközben árnyékos helyet kerestünk, Luke átkarolt, így beszélgettünk, míg meg nem láttunk egy hatalmas sziklát. Leterítettük a pokrócot, és elkezdtünk kutatni a kosárban. Egyből megtaláltam a legjobb dolgot, és felkiáltottam:
- Fogyóóóóóós kóla. Imádom, imádom, nagyon imádom – gondoltam, a baj csak az volt, hogy azt terveztem, hogy ez a fejemben marad, de ez nem sikerült. Hupszika. Pechemre üveges volt, és azokat soha nem tudom kinyitni, de most volt velem egy erős fiú – Létszi kinyitod?
- Azt akarod mondani, hogy egy csepp izzadság nélkül kifestesz egy egész szobát, de nem tudsz kinyitni egy üveget? – kérdezte, és mire észbe kaptam már oda is adta a nyitott szerelmemet (nálam MINDIG a coca-cola az első. Na, jó, lehet, hogy Luke-ot jobban szeretem, mint a kólát). Amerikában még ennek is más az íze. Itt jobb. Megnéztem, hogy a ’lovagom’ mit választott első körben. Pizza. Gondolhattam volna. Időközben elvesztem a szemében, és ezt ő is észre vette:
- Kérsz? – és felém nyújtotta az ételt. Nem a kosarat.
- Inkább a kosárból választok – mondtam, és elkezdtem matatni. Volt még pizza. Jippi!
- Szeretlek – közölte ezt úgy, mintha azt mondta volna: a fű zöld, az ég kék.
- Én is – ismét teljesen vörös lett a képem. Így ment ez órákon át, majd amikor láttuk, hogy délután 3 van összepakoltunk, és már mentünk is. A ház előtt elköszöntünk, és már mentem volna be, de vissza húzott, és nyomott egy puszit a számra. Ismét elköszöntünk egymástól, majd végre be tudtam menni. Barbi már az ajtóban várt, és közölte, ha nem mesélek el mindent, vagy nem kapok kávét. Ez volt életem eddigi legjobb napja.
- Ugye hoztál magaddal másik cipőt?
- Természetesen hoztam a converset. Miért?
- Az meglepetés – mondta. Az utat végig dumáltuk, mindenféléről volt szó, de azt kell, mondjam, láttam már biztonságosabban vezető embert is. Pont a tengerben gyönyörködtem, amikor hirtelen megálltunk. Luke tényleg tudja minden gondolatom.
- Megjöttünk hercegnőm.
- Mondtam, hogy nem vagyok hercegnő.
- Nekem az vagy. Tudom, hogy fura a helyszín, de nem csak sétálgatni fogunk, mint a romantikus filmekben. És ha rám hallgatsz, még a homok előtt átveszed a cipődet – aha, hát eredetileg én is így gondoltam, de út közben zseniális ötletem támadt.
- Vagy mezítláb leszek – elkezdtem leszedni a magas sarkút, majd elgondolkodtam, mit kezdjek vele. Végül egyszerűen eltettem a táskámba. Már indultam volna a partra, amikor Luke szólt, hogy még a csomagtartóban hagyott valami fontosat. Tehát visszamentünk. Az a bizonyos „dolog” egy piknikkosár volt. Tulajdonképpen meglepődtem, mert amikor azt mondta, hogy „nem csak sétálgatni fogunk, mint a romantikus filmekben” azt hittem, hogy a piknikezés kiesett, de azért boldog voltam. Miközben árnyékos helyet kerestünk, Luke átkarolt, így beszélgettünk, míg meg nem láttunk egy hatalmas sziklát. Leterítettük a pokrócot, és elkezdtünk kutatni a kosárban. Egyből megtaláltam a legjobb dolgot, és felkiáltottam:
- Fogyóóóóóós kóla. Imádom, imádom, nagyon imádom – gondoltam, a baj csak az volt, hogy azt terveztem, hogy ez a fejemben marad, de ez nem sikerült. Hupszika. Pechemre üveges volt, és azokat soha nem tudom kinyitni, de most volt velem egy erős fiú – Létszi kinyitod?
- Azt akarod mondani, hogy egy csepp izzadság nélkül kifestesz egy egész szobát, de nem tudsz kinyitni egy üveget? – kérdezte, és mire észbe kaptam már oda is adta a nyitott szerelmemet (nálam MINDIG a coca-cola az első. Na, jó, lehet, hogy Luke-ot jobban szeretem, mint a kólát). Amerikában még ennek is más az íze. Itt jobb. Megnéztem, hogy a ’lovagom’ mit választott első körben. Pizza. Gondolhattam volna. Időközben elvesztem a szemében, és ezt ő is észre vette:
- Kérsz? – és felém nyújtotta az ételt. Nem a kosarat.
- Inkább a kosárból választok – mondtam, és elkezdtem matatni. Volt még pizza. Jippi!
- Szeretlek – közölte ezt úgy, mintha azt mondta volna: a fű zöld, az ég kék.
- Én is – ismét teljesen vörös lett a képem. Így ment ez órákon át, majd amikor láttuk, hogy délután 3 van összepakoltunk, és már mentünk is. A ház előtt elköszöntünk, és már mentem volna be, de vissza húzott, és nyomott egy puszit a számra. Ismét elköszöntünk egymástól, majd végre be tudtam menni. Barbi már az ajtóban várt, és közölte, ha nem mesélek el mindent, vagy nem kapok kávét. Ez volt életem eddigi legjobb napja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése