Július 3.

Nem igazán tudtam aludni, mivel apu holnap jön, és szerintem nem fog örülni annak, hogy Luke-kal együtt vagyunk. Ezért inkább megírtam az olvasónaplót az Odüsszeia-ból, ezután pedig rendbe tettem magamat. Amikor lementem, Barbi már a kakaóját itta, amin eléggé meglepődtem, mivel ő nem az tipikus korán kelő típus. Én is elkezdtem elkészíteni a kávémat.
- Mára mit terveztél? – kérdezte.
-  Szerintem beülök a laptop elé, és leadok néhány rendelést.
- Veled tartok. Tulajdonképpen mit akarsz rendelni?
- Suliba farmert, kapucnis pulcsikat, és… nőies ruhákat.
- Hű. Honnan az ötlet? – nézett rám elismerően.
- Nem tudom. Valahogy, amióta ide költöztünk, lányosabb akarok lenni. Lehet, hogy valami balerina-cipőt is kéne rendelni.
- Oké. Van bármi köze ehhez a ruhás dologhoz Luke-nak?
- Nem hinném. Csak a suliban szerintem nem örülnének annak, ha csak feketében és pirosban járnék, és ha már színes, akkor miért ne lehetne ruha? – így aztán amikor mindketten megvoltunk a reggeli rutinnal, kiültünk a kertbe a laptop társaságában. Első ’állomásunk’ az Abaday.com volt, ami személy szerint a legkedvencebb oldalam, mivel nagy a választék, jó a minőség, és reális az ár. Gyakorlatilag minden pénzt levásároltunk a kártyámról, így jött a nagy kérdés:”Most mit csináljunk?” Amikor már ott voltunk, hogy csak azzal szórakoztunk a medencében, hogy ki tud tovább a víz alatt maradni jött egy SMS-em. Tyler írt, hogy nincs-e kedvünk egy kosármeccshez. Természetesen volt, így visszaírtam, hogy mikor, és hol. A válasz rövid volt: most, és találkozzunk a házatok előtt. Barbival felrohantunk az emeletre, és átöltöztünk. Én maradtam a farmer sortnál, de hozzá egy Lakers mezt kaptam fel. A srácok tényleg ott voltak a ház előtt, így már mehettünk is. A csapatok úgy néztek ki, hogy mi a lányok, és Tyler, mivel senki nem hitte el, hogy tudok kosarazni. A többiek pedig voltak a másik csapat. Mi nyertünk 4-2-re. Ebből 2 kosarat én lőttem be. Hihihi, na, most mondja azt valaki, hogy a lányok nem jó sportolók. Számomra a nap fénypontja az volt, amikor Dylan elbambult, és fejbe találta a labda. Na, jó nem leszek (ennyire) gonosz, de vicces volt. Amikor visszafelé jöttünk a pályáról, összefutottunk a (5sos-os) fiúkkal. Mint kiderült, ők focizni indultak, és természetesen Barbival mi is mentünk. Annyira belemerültünk a játékba, hogy elfelejtettük számolni a pontokat. Hupszi? Otthon semmi mást nem csináltam, csak a fáradtságtól, úgy ahogy voltam bedőltem az ágyba, és szundiztam.