Július 7.

Mindenkinek van egy pihi-napja. Nekem is. Ez annyit foglalt magába, hogy a tegnap kapott farkassal (akit elneveztem Malia-nak, a Teen Wolf miatt, milyen eredeti vagyok) fetrengtem az ágyban, laptopoztam, nyomkodtam a telefonom, majd 12 óra felé lementem ebédelni, de meglepetésemre csak Barbi volt ott, aki éppen telefonált. Kivettem a hűtőből a mirelit pizzát, mert főzni lusta vagyok, és bedobtam a sütőbe. Amikor Barbi letette a telót, csak annyit közölt, hogy a szüleim még maradnak 2 (!!!) hétre, és, hogy festethetjük a hajunk! Gondolkodás nélkül kikapcsoltam a tűz helyet, rohantam fel a szobámba öltözni, hogy megvegyük a festéket, és bejelentkezzünk a fodrászhoz, miközben rájöttem, mi a HAJSZÍN (direkt lett nagybetű). Lehet, hogy azért, mert egész nap BVB-t hallgattam, lehet, hogy csak úgy, de fekete, az alján sötétkék. A ruhám (valószínűleg szintén a zene miatt) teljesen fekete lett, összefogtam a hajam egy gyors fánkba, és már lent is voltam a lépcsőn. Barbi is gondolkodhatott, hogy ő mit választ, mert amikor leértem, annyit mondott:
- Világoskék melír. Szóltam Mikey-nak, mindenképpen jönni akar. – gondoltam, akkor én is így válaszolok, így az én részem valami olyasmi lehetett, hogy…
- Fekete, sötétkék ombre. Jól fog jönni a segítség. – így indultunk el, és legnagyobb meglepetésemre Michael már a kapuban ácsorgott, és egy olyan felkiáltással köszöntött, hogy „Üdv a klubban!”. Rohantunk a plázába, és a drogériában megvettük nekem a feketét, majd irány a fodrász, aki felajánlotta, hogy kikeveri nekünk a színeket. 10-én megyünk! Ezek után mentünk volna haza, amikor megláttam a jegyárusnál valamit… Amit Barbi is… És egyszerre vettük meg a jegyeket… A Black Veil Brides koncertjére… V.I.P.-ba… ez a története annak, hogy szórtam el a zsebpénzem nagy részét. Hihi. Amikor kiörültük magunkat, tényleg hazamentünk, és csak beültünk a medencébe.