Július 6.

Reggel a kanapén ébredtem, először nem értettem, hogy mi van, és ennek hangosan jelét is adtam.
- What the fuck? – néztem ki a fejemből.
- Jó reggelt hercegnőm. – mondta Luke mire összerezzentem, mivel nem tudtam, hol van – Hamar elaludtál.
- Neked is jó reggelt. – közöltem, és indultam volna a konyha felé, amikor…
- Csináltam neked kávét. – nyújtott felém egy cuki, szívecskés bögrét, amit még általánosban kaptam Valentin-napkor.
- Ó, köszi. – ültem le a Rómeóm mellé a földre, mire ő átkarolt. Miután a képzeletbeli listámon kipipáltam a reggeli kávét, még mindig így ültünk egymás mellett szótlanul. Ekkor eszembe jutott Emi, a tegnap hozzánk csapódott kis madárka. Minden figyelmeztetés nélkül rohantam fel az emeletre, ahol a kis állatunk éldegél. Szerencsére még volt kajája, és vize is, de azért töltöttem neki mind a kettőből. Ekkor zihálva felért Luke, aki szegény nem igazán érthette az egészet.
- Miért rohantál el? – kérdezte, majd meglátta Emit, és a kalitkáját, amire reagált is – Miért van a szobádban egy madár?
- Tegnap berepült, elvittük állat dokihoz, nem engedhetjük el, azt hittem, hogy elfogyott a kajája. – vázoltam a helyzetet, és mire elmondtam a monológomat Luke már ott állt mellettem, fogta a kezemet, és nézte az új ’barátnőmet’, Emíliát.
- Aha. Amúgy, miért van a lépcső végénél egy párna?
- Az hosszú sztori.
- Van időm.
- Akkor máshogy mondom: a történet nem publikus.
- Aha. Mára van valami terved? Mert ha nincs, akkor csinálok neked programot. – mondta, mire elnevettem magam.
- Eddig a pillanatig teljesen szabad voltam. Tehát, mit terveztél?
- Gondoltam, elmehetnénk állatkertbe.
- Egy zseni vagy, imádlak! – kiáltottam, és átöleltem. Ugyanis imádom az állatokat, főleg azokat, amik nem akarnak megölni. Luke lement, én pedig elkezdtem agyalni azon, hogy mit vegyek fel. Végül is egy olyan ruhát vettem fel, ami feket-piros kockás, és a szoknyarészénél van egy kis tüll, a hajam pedig oldalra befontam halszálkába. Így ugráltam le a lépcsőn, majd amikor leértem azt vettem észre, hogy nem csak Luke, hanem Mikey és Ashton is elképedve bámul. Egy ici-picit kínosan éreztem magam, így nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.
- Öhm, jobb lenne a hajam kibontva? – kérdeztem eléggé zavartan, de még mindig nem kaptam életjelet, így csak álltunk, így négyen, és ők engem néztek, én meg a telefonomat nyomkodtam, mivel 2 hete nem voltam fenn Facebook-on. Nem lepődtem meg, amikor megláttam, hogy 10 különböző embertől jött üzenetem, ahogyan az sem volt új, hogy mind a régi sulimból írtak. Először a legjobb haverom, Dávid üzenetét csekkoltam, ő annyit írt, hogy majd, ha lesz időm dumálhatnánk. Vele elég érdekes a sztorim: egy nap, amikor a 3-os osztályunk miatt a tanár a haját tépte, belépett egy fekete hajú, kék szemű srác, és velünk együtt kezdte el csesztetni a tanárt. Még a szünetben oda mentünk hozzá, és valamiért azóta a társaságunk tagja, azonban amikor negyedikesek voltunk, az egyik kiránduláson megpuszilt, amit azóta nem tudom beazonosítani, mivel simán kigáncsoltuk egymást foci közben, meg lökdöstük egymást a jégen, tehát abszolút haverok voltunk, amióta csak ismerjük egymást, sőt, az egyik haverjával még segített is összejönni. Azóta meg semmi, aminek örülök is. Vissza akartam írni neki, de eszembe jutott az időeltolódás. Pesten éppen hajnali kettő volt. Ekkor azonban a velem szemben álló hármas megmozdult. Amikor felnéztem annyit láttam, hogy Luke picit féltékenyen, de közben büszkén néz Ashékre, akik felemelt kézzel jelzik, hogy nem csináltak semmit. Amikor tisztázták a „rangsort”, Luke-kal beültünk a kocsiba, és mentünk is az állatkertbe. Amikor a rádiót kapcsolgattam meghallottam egy ismerős dallamot. A Fallen Angels volt az. A dal végén a műsorvezető bemondta, hogy folytatódik az előbb hallott együttesnek szánt műsor, én meg mint egy bolond, tapsikolni kezdtem, azonban megláttam Luke arcán valamit…
- Nem szereted a zenéjüket, mert akkor elkapcsolok.
- Mögötted. – mondta úgy, mintha azt közölné, hogy holnap jön a világvége. Kelletlenül az ablak irányába fordultam, majd észre vettem… a pont nekem szívet mutató Téglát. Na, ne, ez nem lehet. Szerencsémre pont váltott a lámpa, de még kinyúlva az ablakon bemutattam neki. Tégla, ő az exem, aki 3 nap járás után megcsalt. Ennyi szerintem elég is lenne róla, de még kiegészítem annyival, hogy ő a világ legnagyobb bunkója. Ezt elmeséltem Luke-nak is, mivel szerintem jó, ha tud arról, hogy nem mutogat nekem minden szembejövő ember szívet. Végül is jót röhögtünk rajta, majd azzal szórakoztunk, hogy ki tudja hangosabban üvölteni a Heart of Fire-t, én nyertem, mivel a BVB az abszolút legkedvencebb bandám. Elismerem, amikor először megláttam őket, megijedtem. Annyira bele merültem a zenébe, hogy arra kaptam fel a fejem, hogy már a parkolóban vagyunk. Az állatkert nagyon jó volt, a farkasoknál álltunk legalább 15 percet, de a majmokkal is elvoltunk, mivel Luke gügyögött nekik valamit, erre az egyik odajött, és visszaszólt, tehát elvoltak. Ezek után soha nem fogom azt mondani, hogy Luke egy pingvin. Mivel a hüllőkről volt előadás, és meg is lehetett fogni őket, Luke azt mondta, hogy ha engedem, hogy egy kígyó 5 másodpercig a nyakamban legyen, kapok egy farkas-plüss állatot. A kígyóval jóban lettem, meg a majdnem életnagyságú farkassal is. Hihihi.